Category Archives: Pénzügy

Olvad a jéghegyünk!

Kicsit kölcsön vettem a címet John Kottertől, aki ezen a címen írt könyvet “változás és siker bármilyen körülmények között” alcímmel.

Változtatni kell! A szocializmusból örökölt, az állam méreteihez képest brutális mértékű jóléti kiadásai vannak az országnak. Az újraelosztás mértéke 30-40%-kal haladja meg a szomszédos államok hasonló adatait.

A hatalmas adóteherből származó bevétel cca. 60%-át az állam jóléti kiadásokra költi:

  • kb. fele megy a nyugdíjak kifizetésére (maga a rendszer 1928-tól működik Magyarországon.)

  • szociális és lakhatási támogatásra,

  • az „ingyenes” oktatásra,

  • az egészségügyre,

  • kultúrára és környezetvédelemre.

 

Amikor a rendszer elindult, a várható életkor ffiak esetében 47 év, nőknél 50 év – a nyugdíjkorhatár pedig 65 év volt. Tehát a nyugdíjrendszer tőkével fedezett volt, a nyugdíjbiztosító befektette (pl ingatlanokba, azokat bérbe adta)…

  • Ezt a vagyont 1944-ben államosították,

  • a korhatárt népszerűségi okokból levitték 60 évre,

  • 4X-ére növelték a nyugdíjak átlagos összegét.

Az államosított vagyon elfogyott, semmivé lett, a fedezet ingatlanokat a háború tönkre tette…

Elindult  a piramisjáték, azaz a felosztó-kiróvó rendszer, amely jelenleg is működik. Ebben a rendszerben a jelen befizetések fedeznék a kifizetéseket, de a rendszer halálán van, mivel fogy a belépők száma, hiányzik kb. 1.000.000 gyerek.

A nyugdíj ma egy 20-25 évig tartó fizetett szabadság, pedig anno csak egyetlen célja volt: megőrizni a túl hosszú életet élő időseket az öregségi éhínségtől. Ha valaki túlságosan sokáig élt és elfogytak a tartalékai, akkor az állam egy minimális apanázst biztosított a számára.

Ma a nyugdíj összege a fizetés 70-80 %-a, s a nyugdíjasok számára vannak egyéb juttatások is, pl. az utazási kedvezmény.

Amint láthatjuk, a kezdeti, 15-17 évvel az átlagkor felett meghúzott, mindössze az éhenhalástól megmenteni szándékozó nyugdíjrendszer mára egy elviselhetetlen teher lett a társadalomnak, s nagyban hozzájárult adósságválsághoz.

A rendszer fenntartásához minden szülőképes korban lévő nőnek 2,2 gyereket kellene szülnie ( ez utoljára a hetvenes években teljesült, jelenleg még az 1,3 gyerek/szülőképes nő arányt sem érjük el.)

Erre alapoz a Népesedési Kerekasztal gyerekek után járó bónusz-malusz rendszer javaslata.

Az átlagéletkor gyors növekedésével, az eltartók/eltartottak arányának felborulásával oda jutunk, hogy a jelenlegi állapotokat változatlannak véve (nyugdíjkorhatár, elvonás mértéke az aktívkorúaktól, stb.) 2050-re 40 ezer forint lesz az átlagnyugdíj.

Ez a szám azonban csökken a fiatalok kivándorlása miatt – elkezdtek “eltűnni” a járulékfizetők, s velük együtt a majdani utánpótlás is.

Ez a rendszer 2 módon lenne fenntartható:

  • népesség növelésével,

  • s a nyugdíjkorhatár emelésével (esélyes a 70 éves határ) és a járulék, hozzájárulás összegének növelésével.

A közelmúltban közzétett bónusz-malusz rendszer javaslat lényege:

  • legalább 2, középfokú végzettségű gyerek felnevelése,

  • a 35. életévüket be nem töltöttekre vonatkozna, nekik még 30 évük van a nyugdíjig.

Mi lesz 30 múlva?

2040-es években össze fog roppanni a tb öregseginyugdíj-rendszere, mert az utolsó nagylétszámú magyar korosztály ( a 70-es évek gyes-nemzedéke) eléri a nyugdíjkorhatárt. Brutálisan meg fog növekedni a kifizetésre jogosultak száma, s csökken a befizetőké. Min. 1.000.000 meg nem született gyerekről beszélünk.

2030-ig biztosítva van a nyugdíjak kifizetése, a nyugdíjalapok működés.

Olvad a jéghegy! olvad_a_nyugdij-jeghegy

16 év alatt kellene egy jól működő nyugdíjrendszert beindítani.

Itt az ideje mindenkinek elgondolkodni a helyzeten, s leginkább a saját helyzetén.

A nyugdíjrendszer vesztesei a jelenlegi 35-50 éves korosztály. 20-30 millió forintot kellene félre tennie annak, aki nyugdíjas korában a megszokott életszínvonalán akar élni.

A magánnyugdíjpénztárak száma csökken, mára már csak 4 szereplős a szektor.

A nyár közepére a tagok száma 61520-ra csökkent. A tagdíjbefizetés átlag 2000 Ft, ami arra utal, hogy a tagság sem bízik a MNYP fennmaradásában, s abban, hogy valaha is hozzáférhet a befizetéséhez. A tagok csak nyugdíjba vonuláskor vehetik fel a számlájukról a pénzt, s egyösszegű felvételre viszont csak 180 hónaposnál rövidebb tagsági viszony esetén van lehetőség.

A nyugdíjkorhatárt betöltő tagok akkor kaphatnak teljes állami nyugdíjat, ha visszalépnek az egypilléres rendszerbe. Voltak akik így döntöttek, mert az első félévben a magánkasszák 172 millió forintot utaltak az államnak. A pénztárak vagyona ennek ellenére növekedett. Egy átlagos tagnak 3,3 millió Ft van az egyéni számláján. Bár befizetések szinte nincsenek, a vagyonkezelők viszont szépen gyarapítják a benn lévő pénz: 13,4% volt az évesített hozam.

Június végi adatok alapján 1.180.000 tag maradt a hazai önkéntes nyugdíjpéntárakban.

2008 után több, mint 226 ezren távoztak:

  • nyugdíjazás miatt,

  • vagy mert kivették a megtakarításaikat,

  • vagy csak nem fizetik tovább a tagdíjat.

Hiába a nyugdíjcélú öngondoskodás szajkózása, az idén kevesebb, mint 14 ezer új tagság keletkezett.

A meglévő tagok azonban komolyan veszik az öngondoskodást – látványosan növekedtek a tagdíjbevételek, azonban a munkáltató hozzájárulás egyre csökken.

Az átlagos befizetés elég csekély: havi 6400 Ft, azonban a portfóliók kiváló hozamai (évesített hozam átlag 12,6%) miatt az egyenlegek szépen gyarapodnak. Egy pénztártagnak cca. 900.000 forint van a számláján.

A fentiekben statisztikailag bemutatott lehetőségen kívül gondoskodhatunk magunkról 2 adókedvezményes megtakarítási lehetőséggel, a Nyugdíjelőtakarékossági Számlával és a Nyugdíjbiztosítással. Ezekről egy másik alkalommal írok.